Persze el lehet menni venni is, de én legutóbb egy másik utat választottam (mármint a boltba vezető út helyett :-) és inkább megsütöttem itthon életem első kenyerét. A terv már régóta megvolt, úgyhogy a ronda idő csupán a végső lökést adta meg ahhoz, hogy végre elinduljon a kenyérsütői karrierem. A előkészületeket azzal kezdtem, hogy körülnéztem az Interneten kenyér-alaprecept témában, és az olvasottakból leszűrt saját változat alapján láttam neki.
Recept és tapasztalatok alant.
Hozzávalók:
- ¼ kg rétesliszt
- ¼ kg finomliszt
- ½ kocka élesztő
- 3 dl langyos víz
- 1 dl tej
- cukor
- só
Az élesztőt a langyos, cukros tejben felfuttatom. Közben egy nagy tálba szitálom a kétféle lisztet (a lazább liszttől könnyebb lesz a tészta). Amint felfutott, beleöntöm a lisztbe az élesztőt, és miközben gyúrom, lassan adagolom a langyos vizet. A dagasztást akkor fejezem be, amikor a tészta elválik a kezemtől és az edény falától. Ha kész, meghintem liszttel a tetejét, letakarom egy tiszta konyharuhával, és meleg helyre állítom, egy-másfél órára.
Miután jól megkelt, lisztezett deszkára borítom és néhány laza mozdulattal átdagasztom. Miután megformáztam, késsel bevágom a tetejét, majd sütőpapírt teszek a sütőlapra, ráteszem a kenyeret és begyújtom a sütőt. A sütő aljára egy kis tepsiben forró vizet teszek, hogy ropogós legyen a héja a gőztől. Körülbelül egy óra alatt kész a kenyér, miután megsült, kiveszem, és deszkán hagyom, hogy kihűljön.
Megfigyelések:
1. Az összes recept hangsúlyozta, hogy a kenyértésztának lágynak kell lennie, mégis megijedtem, miután a mennyiségeket pontosan betartva, egy, a pizzatésztánál jóval lágyabb anyagot kaptam. Kár volt aggódnom: a tepsibe helyezett tészta csak addig „folyt”, amíg be nem raktam a sütőbe, és a végén szép kenyér formájú kenyérré sült.
2. Írták azt is, hogy a kenyér gyúrása fárasztó munka. Ezt szintén igazolhatom, másnapra olyan izomlázam lett, hogy azon kezdtem gondolkodni: az edzőteremben használt „gyúrás” kifejezés lehet, hogy innen származik?
3. A harmadik dolog, ami szintén igaznak bizonyult: a otthon sütött kenyér íze tényleg nem fogható semmiféle bolti péktermékéhez –a fele még melegen elfogyott, és a többi sem húzta pár óránál tovább. És a férjem azóta azt kérdezgeti, mikor sütök megint...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.