TörökParadicsom

Nagyon régen készülök rá, hogy feltegyek néhány igazi lengyel receptet a blogba.

Ami miatt bizonytalankodtam eddig, az, hogy nálunk ezek abszolút alap kaják, vagyis egyszerűen nem jut eszembe cifrázni, fotózni, csak főzöm, ahogy anyukámtól, nagymamámtól tanultam, esszük, azt kész. Másrészt mindig bizonytalan vagyok kicsit a pontosságukat illetően, mert ugyanúgy, ahogy a magyar konyhában is a klasszikus gulyás vagy pörkölt recepttől néha kicsit eltérő módon, a család szája íze szerint készül egy-egy étel, ugyanígy, nem tudom, hogy az én barszczom vagy bigosom mennyire állná meg a helyét egy „szakértő bizottság” előtt. Tudom például, hogy ezt a levest nagyon sokan főzik Lengyelországban marhahússal, sőt, többféle hússal, sokak szerint így autentikus. Úgyhogy mindenképpen leszögezném, hogy nem szállok senkivel vitába, én így főzöm, mi így szeretjük, úgyhogy fogadjátok Ti is szeretettel!

 

 

 

Előző este beáztatom a gyöngybabot, majd azzal kezdem másnap a levesfőzést, hogy felteszem főni – kell neki idő, amíg puha lesz. Nagylyukú reszelőn lereszelem a megtisztított, meghámozott céklát, répákat, zellert, vékony csíkokra vágom a káposztát. Laskára vágom a hagymát, egy kevés olajon, egy nagy serpenyőben dinsztelem, majd ráöntöm és összepirítom a lereszelt zöldségekkel. Átöntöm a keveréket egy nagy lábosba, felöntöm vízzel, bedobok néhány babérlevelet meg egy leveskockát (lehet húslével, vagy bullionnal is felengedni, de nem tudom, mennyivel, jó sok kell hozzá…) és időnként megkeverve puhára főzöm. Ha elfőné a levét, pótolom. Egy külön edényben megfőzöm a meghámozott, kockákra vágott krumplit. Amikor a bab és a krumpli megpuhultak, összeöntöm őket a zöldségekkel. Kb 2 evőkanálnyi paradicsomsűrítménnyel, pici cukorral, citromsavval ízesítem.